Final Fantasy XIII-2

[seymour]

tudja valaki, hogy a moogle-el mi lesz minden csata elején, vagy ő változik át az szörnyekké?

[akmal888]

Serah fegyvere (kard!íj)

[seymour]

köszi szépen és a szörnyek hogy kerülnek oda? :S

[Urria]

Noel egy vadász,és ő fogja,idomítja be őket.

[seymour]

és az a három állandó, vagy lesznek újak is?

[Urria]

Lesznek.Rengeteg lényt be lehet gyűjteni a játék során.Lesznek különböző típusúak is(healer,ravager,commando,stb.)Sőt,majd fejleszteni is tudod őket.A szörnyek közül az általad kiválasztott 3 lesz mindíg "aktív",és annál a paradigmánál jönnek majd elő ahová beállítottad őket.
Én mondjuk személy szerint jobban örültem volna egy 3.karakternek a monszták helyett,de ez van

[seymour]

ja igen szerintem is jobb lenne a játék egy harmadik karakterrel
és gondolom csak serahval és noellel lehet játszani, igazam van?

[akmal888]

Simán megoldhattak volna még pár karaktert, pl: vmi feketemágust, meg Auron-féle badass-t is rakhattak volna bele. És még a szörnygyűjtögetés is belefért volna, annyival, hogy Noel foglalhatna 2 party helyet. Opcionálisan. Ennyi.

[seymour]

én azt se bántam volna, ha az előző részből valakit beletesznek

[Urria]

Megköveznek vagy sem-annak ellenére,hogy a XIII-2-őt azért csinálták,mert a XIII nem aratott osztatlan közönségsikert -nekem az előző rész jobban tetszett.Értem én ,hogy millió minijáték,unlineáris helyszínek,mégsem ütött akkorát a folytatás.Jobb lehetett volna,az előző rész karaktereivel,esetleg megtámogatva a már nagyobbacska Dahj-dzsal,vagy valamelyík NORA taggal,mondjuk Gadottal,esetleg Lebreauval

[seymour]

egyet értek az előttem szólóval, nekem se tetszik annyira a XIII-2 mint a XIII, annak ellenére, hogy tényleg nagyon szép a grafika, jók a bejátszások, de az nem tetszik benne, hogy a csaták között nem lehet bejárni a területet (de az is lehet, hogy pont olyan videót néztem meg amiben így volt),
és még egy kérdés :
ugye van summon (mert ha nem, azt hiszem ez a játék halott nekem)

[akmal888]

nincs

[seymour]

Square Enix

[akmal888]

Én viszont nem értek egyet veletek, szerintem a XIII-2 bőven jobb lett az elődjénél. Zenében, szereplőkben, történetben, harcban, fejlődésben, tartalomban.
Sajnos a régebbi FF-eket csak egy dologban tudja igazán megközelíteni: Caius, a főgonosz. Ő ott van a legjobbak mellett. (Meg talán a zene, Uematsu óta itt a legjobb, de még így sem éri be.)

[Urria]

Hát a zene az valóban jobb ez oké.
Szereplők.Hát nekem Snow stílusa nagyon hiányzott.Lightning hűvös,stílusa a megjegyzéseivel.Vanille optimizmusa,állandó pörgése.Nem tudom.Az előző rész karakterei nekem emberibbek voltak.Sarah nekem a világra rácsodálkozó naiv kislány lett,míg Noel a tizenkettő 1 tucat hero-k érzését hozta.
A fejlődés.Hát igazából nem sokban különbözik az elődjétől.Ott legalább külön crystallium volt minden role-nak.Jobban meg volt az emberben a szabadabb fejlődés érzése.
A harc látványosabb lett és az nagy pozitívum,hogy nincs annyi tollászkodás a paradigma váltások között.
Caius.Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban.Jól kitalált figura az biztos.Nekem a motivációjával van kicsit gondom.Kissé erőltetettnek éreztem én ezt a dolgot.Bár ha bele kalkuláljuk azt ,hogy beleőrült a sok szenvedésbe(Yeul számtalanszor átélt halála miatt mondjuk)akkor rendben van a dolog.
Mindent összevetve jónak tartom a 13-2,de valamiért egy picikét nekem a szÍvem a 13 felé húz.

[seymour]

értem az érveléseket, de nincs summon
kérem szépen, a summon a final fantasy játékok szerves része, ez olyan, minta prézlis tészta lekvár nélkül (vagy a táncos láb nélkül)
lehet nem mindenkinek ez a véleménye, de valamiért nekem nagyon fog hiányozni a summon

[akmal888]

A 10 folytatásában sem volt, illetve a 12-ben meg teljesen feleslegesek, 1-szer nem használtam őket.

[seymour]

az oké, de vannak olyanok akik szeretik

[seymour]

engem Caius kardja erősen emlékeztet a soul edge-re, a soulcalibur nevű játékszériából

[seymour]

azt azért el kell ismerni, hogy a menü nagyon szép lett, legalább is nekem jobban tetszik mint az elődjéé

[Urria]

Szép,szép az biztos.Szebb,mint a 13.Hol jársz benne?

[seymour]

az az igazság, hogy még nincs meg, gameplayeket nézek
de ha a nyáron összejön a munka, akkor szerintem titeket foglak nyaggatni egész szünetben

[mufurcka]

Kerestem a topicok között FFXIII-2-t, de csak a végigjátszások között találtam, úgyhogy ide fogom telefirkálni azt a mérhetetlen mennyiségű marhaságot, ami eszembe jut a játékkal kapcsolatban...
Mert az bizony nagyon sok és mert megcsináltam benne mindent, azaz mindent (az utolsó rohadmányos, szerencsére épülő achievementet is) és nincs akinek hisztériás rohamok között sikongathatok, hogy végeztem vele, csezd meg, mit szólsz??!
Az ismerőseim csakis merev tekintettel, pislogást mellőzve (valószínűleg féltek tőlem) mertek csak nyugtatni, hogy nyugalom, nyugalom, vége van...
Khm..

Szóval ebből most bárki azt veheti le, hogy ez nekem nem tetszett, pedig az az igazság, hogy de. Sőt, nagyon tetszett! Háhh, a meglepetés erejével...

De vegyük csak sorjában.

Kezdjük a sztorival, mert az kellőképp japán lett ahhoz, hogy néha már a készítőknek sem volt egészen világos, hogy milyen téridőkontinuumot feszegetünk és ez mégis, hogy lehetséges és hogyan rúgja tökön magát a logika. Nem baj, itt legalább nem tartottak fél órás speecheket arról, hogy a light megmenthet, a darkness pedig elnyel (khm... KH). Ez japán cucc, ott szeretik az ilyesmit és kövezzetek meg, én is szeretem, mikor bonyolult körmondatokkal leplezik azt, hogy igazából már senki nem vágja miről van szó, viszont az valami rohadt teátrálisan hangzik.
Nekem tetszett a sztori, vitt magával és csak pár helyen kezdtem el vigyorogni rajta. Főleg, mikor az órákra hasonlító logikai feladatoknak estem neki negyvenedjére. Bár, itt már egészen más indokok húzódtak a mosolyom mögött.

A zene el lett találva, ha nem veszünk figyelembe néhány virnyákolós japándiszkópopos, csajos betétet, amiket soha nem tudtam sem értelmezni, sem zenei spektrumon elhelyezni, valamint a tökéletesen unfitting ending számot (ami szerintem pedig már egy ilyen ff13 sajátosság lett és minimum a 8ból örökölték).
Viszont az összes többit még napokkal később is rendszeresen hallgattam. Ennek a játéknak igenis jó zenéje van, annak ellenére, hogy a legtöbb helyen a megrögzött ff7 fanboyok mennyire hisztiznek, hogy hát de ez már nem is igazán ff... Persze, mert ez nem annak a folytatása, tessék nyitni az újdonságokra!
Kiemelnék pár számot, hogy mennyire jó, mennyire epikus (pl Caius témája, valamint annak bármelyik változata, és ami miatt rendszeresen és totálisan szükségtelenül visszajártam farmolni az Academia 400AF részre, hogy férfikórussal és szimfonikus zenekarral a háttérben, full hangerőn, ruingával égessem ki a retinámat és amiatt visongjak, hogy atyaúristen, mekkora király vagyok), de nem fogok.

Vigyázat szpojlerveszély! (asszem)
Kedvenc részem azt hiszem az volt, mikor Noel múltját fedeztük fel (ami egyébként elméleti síkon az ő boldog álma kellett volna, hogy legyen, amiből szadista módon ki kell szakítanunk. Btw az minden volt, csak nem egy kirándulás a Százholdaspagonyban, szóval ez megint egy kérdőjel)
Ahogy ábrázolták, hogy az egész világ mennyire kihalt, hogy az utolsó emberek mennyire féltek... Az ég vörös és minden milyen sötét és magányos, miközben a last travel szól... Eközben pedig ott van három fiatal, akik próbálnak jókedvűek maradni, de pontosan tudják hogy ez már a tökéletes pusztulás... Beteg... Na igen, ezaz, még ilyet... Ezt lehet úgy hívni, hogy 'Someday the dream will end' típusú jelenet.

Karaktereket tekintve Serah kedvesen hozta a japán jó kislány sztereotípiát, ami szerethetővé tette és legalább nem egy kis virágáruslány, akinek a fejére húznám a talicskáját. Azért Serah-t megbolondítottam azzal, hogy a live action részeknél mindig a legidétlenebb válaszokat adtam a szájába, így kicsit butácskának és szertelennek tűnt, de legalább lehetett rajta nevetni és kifejezetten aranyosan állt neki.
Noelt a trélerek alapján egyáltalán nem kedveltem meg, sőt húztam a számat, hogy na de jó, még egy bishie, aki világot akar menteni, de valahogy a sztori folyamán gyorsan felfejlődött kedvenc karaktereim közé. How suprising.
Szerintem azért mert ritka az olyan ff karakter, aki még talán a valós világban is működne. Most komolyan, egy Klódos emoboy, vagy egy Squallos antiszoc minden, csak nem életképes. Ez a Noel gyerek meg ahhoz képest, hogy egy olyan franchiseból jön, ahol meglepően sok az egy szereplőre jutó totálisan irreális tulajdonság, szerintem teljesen emberi tudott maradni. Pedig az sem szól mellette, hogy egy olyan világban kellett szocializálódnia, ahol nemhogy barátokkal, de még egy megfáradt nádiposzátával sem tudott társalogni.
Lightning lehet csak azért, mert nem szerepelt olyan sokat, de egyáltalán nem volt annyira szerethető, mint a szimpla 13ban. Ott valóban megkedveltem, de itt csak amolyan support karater maradt, aki néha beledumált a sztoriba valami csudaszép hasonlattal.
Ami Caiust illeti... ezazz! Végre egy normális, olyan igazi ff főgonosz, akit nem csak levágtak az univerzum közepére, hogy nesze akkor most legyen az minden vágyad, hogy el akarod foglalni a világot!
Én ezt a fickót meglepően megszerettem. Értettem mit, miért csinál, hogy csinálja, azonosultam vele és egyáltalán nem érdekelt, hogy tollak lógnak a csizmájából, meg gyöngyöket fűzött a hajába, mert basszus, ő Caius, megteheti. Az ember Bahamuttá tud alakulni, a lilának olyan árnyalataira festi a tincseit, amilyenre akarja innentől kezdve.
Csak szegény Yuel csorbította kicsit a szerepét, akivel speciel semmi problémám sincs azon kívül, hogy nem képes rendesen járni, de sajnos ha valaki harmincezerszer hullik el egymás után, a halála egész egyszerűen banálisnak és totálisan értéktelennek tűnik, elvégre úgyis visszajön.
Viszont előírás, hogy minden ff-be kell egy rettentően idegesítő, általában magas hangú és elméletben aranyosnak beállított csaj, akit az előző részben Vanille hozott és már attól kirázott a hideg, ha megszólalt. Itt jelenleg csak ezt az Alyssa nevű szerencsétlent kaptuk, akiből mondjuk ennyi is épp elég volt, de még ezzel is felkerült a halállistámra.
Nem úgy mint szegény Hópból, aki bár férfiállattá és Akadémia vezetővé nőtte ki magát, még mindig bumeránggal nyomul, és hiába volt nagy kedvencem a szimpla 13ban, itt szerintem csak árnyéke volt önmagának a csapat többi tagja nélkül.
Imádtam a Lightningos kapcsolatát és azt, hogy bármi történt, mindig a kisfiú volt, aki beállt a kör közepére és megszakértette, hogy gyerekek, most ez és ez történik és ezt és ezt fogjuk csinálni. Erre pedig senki sem húzta a száját, mert Hope volt az egyetlen, aki mert normálisan gondolkodni a nagy mentőakció közben(lehet Noel is részben ezért tetszik itt annyira) És bár ez most is megtörtént, Lightning nélkül nem az igazi. Én igenis hiányoltam, hogy ahhoz képest milyen közel kerültek egymáshoz, nem érdeklődtek a másik iránt, de még egy rohadt újra egymásra találást is sajnáltak tőlem.
Hiányzott Fang. Nagyon. Hiányzott. Fang. Fél percet se kaptam belőle és a nyalnivaló ausztrál akcentusából... Oh god why...
Viszont helyette túlságosan sok volt Snowból, akit egyelőre a herokomplexusával együtt zsákba gyömöszölném és visszaküldeném 30 évvel az időben, hogy ott játsszon Supermanest.
Még mindig nem szeretem és még mindig rohadtul nem működik semmiféle kémia közte és Serah között.
Komolyan, ezt nem hiszem el, hogy csak én érzem...
3 év különlét után találkoznak és semmi nagy reunion, csak csá, te itt verekedsz a paradicsomokkal? shit happens. Aztán pedig mindenki megy a saját útjára, mintha csak a sarki fűszereshez ugrottak volna be némi oregánóért.
Apropó kémia, viszont Serah és Noel meglepően jól működnek együtt és szerintem az új fiú még párszor rá is próbált, bár lehet csak én éreztem így ezt, amit kizártnak tartok.

A játékmenetet nézve tetszett, hogy sok a side-quest, hogy nem annyira lineáris és sokszor adódott olyan jelenet, ahol szabadon lehetett választ adni. Ettől kicsit olyan retro-ff szerűvé vált.
Viszont szerintem ez magasan az egyik legkönnyebb ff játék, amivel játszottam (ha nem számítjuk azt a több órás, idegtépő szerencsejátékozást a lucky coinhoz)
Sajnáltam Serendipityt... Azt hittem nagyobb lesz, ha már egy kicsit ff7es vidámpark jelleget adtak neki a chocobo racingel együtt, ráadásul az arrafelé strázsáló macskabiccsek is mindig megnyugtattak, hogy menjek vissza később, akkor mennyivel jobb lesz az unikornisokkal meg szivárvány ízesítésű vattacukrokkal. Jó ez mondjuk ebben a formában nem hangzott el, de én hozzáképzeltem és nálam működött, mert basszus, én rendszeresen visszamentem, de nem kaptam semmit, csak a félkarú rablót meg pár megfáradt, nagyra nőtt naposcsibét a rulettasztalon.
Valamint furcsa volt, hogy egyszerre csak ketten vannak a partiban, így nem volt meg az a csoportban vandálkodunk a galaxisban hangulat, de mivel szerettem mindkettőjüket, így eltekintettem tőle, hogy nincsenek oda nem illő Penelo-k a partiban. Meg befogtam legalább egy csomó kisállatot, jujj.
És ami a legkirályabb; újra lehet játszani az egészet! Úgy ugrálok a jelenetek között, ahogy csak akarok és annyiszor játszom újra a kedvenc részeimet, ahányszor csak jól esik.
Atyaúristen, ez miért nem volt benne az eddigi ff-ekben?? Annyi felesleges, külön mentéstől kímélt volna meg...
És a paradox ending is egy jó ötlet. Jó eljátszani a gondolattal, hogyha valami másképp történt volna, hogyan alakult volna a történet. Ezek közül a legjobban a Noeles paradox ending tetszett.
Nekem amúgy is van egy szolid FF10 hangulatom ezzel a játékkal kapcsolatban, főleg ahogy Noel végig narrálja az egészet, mint anno Tidus. Ez a paradox ending pedig azt juttatta eszembe, hogy ez valami olyasmi lehetett, mintha Yuna kiválasztotta volna, ki vegyen részt vele a Final Summoning rituáléjában.
Hmm, hirtelenjében "csak" ennyi jutott eszembe, pedig még csomó észrevételem volt a dologgal kapcsolatban, de szerintem meghagyom későbbre.
mufurc out

[akmal888]

ÚÚ, jó kis írás, sok pontjával egyetértek, talán írok majd rá egy rendes választ is, csak most dolgom van.
Addigis Csáó

[seymour]

még egy kérdés:
ugye nem kell az ff XIII-hoz meg a XIII-2-höz valami hiperszuper tv, mert nyáron meg kell venni a ps3-at, és így nem lesz elég money a tv-re is