A magyar készítésű mangákról

Főoldalon megjelenő hirek gyűjteménye
Avatar
Jumbo Cactuar
.:Guardian Force:.
.:Guardian Force:.
Hozzászólások: 299
Csatlakozott: 2004. okt.. 25. 5:51
Tartózkodási hely: FFCenter

Képregény A magyar készítésű mangákról

Hozzászólás Szerző: Jumbo Cactuar »

Noha köztudott, hogy itthon a mangák iránt érdeklődők száma sokkal nagyobb, mint a nyugati képregényekért rajongók tábora, mégis úgy alakult, hogy az előbbiektől lényegesen kevesebb teljes kiadvány lát napvilágot, mint az utóbbiaktól.

:arrow:

Ennek elsődleges oka az lehet, hogy míg a nyugati stílusokra építkező képregényeket egy céljaikkal sokkal inkább tisztában lévő, kiforrottabb (idősebb) alkotói tábor készíti, akik számára fontos a bibliográfia-építés, esetleg a szakmai elismertség, addig a mangás alkotók jellemzően fiatalabb lányok, akik sok esetben beérik azzal, ha történeteiket darabokban, különböző képmegosztókra töltik fel; azokat csak ismeretségi körükben terjesztik; avagy netalántán nem is készítenek ilyeneket, hanem alkotói tevékenységük fan-artok, esetleg megrendelői kérések (ún. commission) teljesítésére szorítkozik. Nem értékítélet ez a két táborra vonatkozólag a részemről, inkább azoknak az alkotáshoz való viszonyában jelentkező különbözés kiemelése. Megfogalmazhatom úgy is, hogy míg a mangásoknak nem elsődleges célja a szerkesztett munkák publikálása, hanem az alkotás inkább örömrajzolás, és a barátok, jó ismerősök szerzésének egyik módja, addig a nyugati képregényesek hajlandóak tevékenységüket túl komolyan venni, és mindent rögtön füzetben publikálni. Ebből adódik, hogy amíg a hazai szerzők mangáinak száma alig két tucat, a nyugati stílusban készültek száma már valahol száz fölött lehet.

Kép

Ebben az írásban szeretnék végigtekinteni a hazai készítésű mangák rövid történetén, pár szóban bemutatva azokat a kiadványokat és próbálkozásokat, melyek sorsát az utóbbi években lehetőségem volt figyelemmel kísérni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyűjtés néhol saját szubjektív véleményemet is tartalmazza a kiadványok értékelésénél.

Az egész talán valahol 2007 végén kezdődött, amikoris a Képes Kiadó úgy döntött, kiadja a családi vállalkozásban (Korcsmáros Nóra, Horváth Andrea) létrejött Magyar Múzsa c. amatőr magyar mangát. A 90 oldalas - emlékeim szerint 800 példányban megjelenő - mű publikálásának ténye több szempontból is vizsgálatra érdemes. Először is az esemény tökéletesen illik azon hibás döntések sorába, melyeket a kiadó az évek során meghozott, és amelyek végül a magyar alkotók számára legnagyobb potenciállal rendelkező vállalkozást arra kényszerítették, hogy csaknem tökéletesen elzárkózzon a hazai munkák kiadásától. Hiszen a Képesnek nem csak a Magyar Múzsa van a számláján, hanem további olyen csúfos kudarcok is, mint az Eduárd Képregénymagazin, és még ki tudja hány olyan magyar és francia anyag kiadása, melyeket már megjelenésük pillanatában meghaladott a kor. A Magyar Múzsa létrejöttének másik érdekes oldala az a tény, hogy a kiadvány olyan alacsony színvonalat képviselt, amit szinte bárki meg tudott ugrani, aki kicsit is foglalkozik írással, rajzolással, s ezzel alkotók egész sorát ösztönözte arra, hogy előjöjjenek rejtekeikből, és megmutassák saját műveiket.

Kép

Az alkotói kedv - immár szándékos - fokozása volt a célja a Magyar Képregénykiadók Szövetségének azon akciójának is, melynek keretében a szövetség a jelentkező alkotók számára megelőlegezte egy kiadvány nyomdaköltségét, amelyet azoknak a később befolyt bevételből kellett visszatéríteniük. Ezen alkalmat megragadva tűnt fel Szántó Hajnalka, akinek Erő - Tűnj el! c. mangája 200 példányban jelent meg - a szövetség támogatásában tehát - 2008 elején. Noha Hajnalka munkája - toll és ceruzarajzok ötvözete - nem kifejezetten profi képet mutat még, de lényegesen jobban sikerült elődénél.

2008-ban az első próbálkozások között üdvözölhettük az Angel Light című magyar mangát is (link), amit az Ad Librum nyomda szolgáltatásával hozott tető alá Hrisztov Mirjana. Sejtésem szerint a mű készítése a Magyar Múzsáéval eshetett egybe - legalábbis nem látszik rajta, hogy az előbbi hibáiból okult volna a szerző. A történet ugyanis hasonlóan vázlatos rajzokból áll, és különösebben jó visszajelzések nélkül szinte nyomtalanul feledésbe merült.

Összeszedettebb munkát publikált még ugyanebben az évben Nyeste Gyula és Papp Imre, akik VaHaN című történetükkel a manga és a szuperhősképregények érdekes elegyét alkották meg. Az első epizódot 2009 elején egy második is követte, év végén pedig a harmadik. A vahan.hu szerint folyamatban van a negyedik is. Persze mi, akik figyeljük az eseményeket tudjuk, hogy Papp Imre már stílust váltott, és jó ideje új, Deveraux című képregényén dolgozik.

Új szelek

Kép

Magyar Múzsa-utórengésként könyvelhető el a DHARMA antológia létrejötte is, Grőb Tamás szervezése, akinek kifejezetten célja volt bebizonyítani, igenis vannak tehetséges magyar mangakák, és ennek érdekében egy egész csapatnyit igyekezett egyetlen kiadvány égisze alá összefésülni. Az első szám első kiadását (Ad Librum, 100 példány) az esedékes animecon első napján már délelőtt elkapkodták, így hamarosan már az utánnyomásról kellett intézkedni. Az első szám, és a hamarosan következő, vastagabb második olyannyira korszak indítónak tekinthető, hogy itt ismerhettünk meg elsőként olyan alkotókat, mint Kuris "Pilo" Zsuzsanna, a Mondo magazin későbbi állandó grafikusa, Nagy "Tanashi" Réka, vagy Madaras "Szacsi" Andrea a Kiscsillag megalkotója, de szerző-jelöltek és a DHARMA fórumon ténykedők között hallottam elsőként Molnár Gáborról (5Panels), Kovács "Xiiau" Vandáról (Random FanService) és Rimaszombati "Lainess" Laura Annáról is, akihez a tavaly megjelent Sayonara Happiness és a FanService-es Napvihar fűződik.
A sorozat harmadik kötete is már sínen volt, és ki lettek válogatva a közölni kívánt anyagok is, mikor Tamás bejelentette, hogy nem tudja tovább finanszírozni a kiadást, s így a kis csapat szétszéledt.

Talán némileg a DHARMA hatására, de legalábbis mindenképp egy árnyalattal később kezdett szerveződni a Keretbe Zárt Világ antológia is, Szilágyi "Azzedar" Szilvia gyermeke, mely azóta is példátlan kitartással készül, és a negyedik számát épp múlt héten vehették elsőként kezükbe az érdeklődők. A sorozat számos új és visszatérő magyar mangaka munkáját vonultatta fel az elmúlt években, egyedül a címlaprajzoló, és a stábban jellemzően uralkodó lány-többség az állandó.

2009-ben a Prince - A fiú, aki sosem élt c. mangát köszönthettük az egyik első új kiadványként. Vioreál Andreát a Fumax kiadó támogatta a nyomtatásban, műve 200 példányban jelent meg, és, bár nem teljesen tökéletes még, de megvalósítása már hírből sem emlékeztet a Magyar Múzsa vagy az Angel Light képében megismert korai próbálkozásokra.

Folytatás következik!

(Cikkünk a Random magazin blogján megjelent írás utóközlése)