Könyvek
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
A Csongor és Tünde egyáltalán nem vészes, ráadásul gyorsan ki lehet olvasni. A Goriot apót is.
Az ember tragédiája érdekes/élvezhető, A köpeny meg vicces
AZ Ivan Iljics halálát meg ne a legdepisepp időszakodban olvasd, mert elveszi még a maradék életkedvedet is.
A többire már annyira nem emlékszem @_@
Az ember tragédiája érdekes/élvezhető, A köpeny meg vicces
AZ Ivan Iljics halálát meg ne a legdepisepp időszakodban olvasd, mert elveszi még a maradék életkedvedet is.
A többire már annyira nem emlékszem @_@
- mufurcka
- Kitartó fórumozó
- Hozzászólások: 507
- Csatlakozott: 2009. okt.. 20. 10:49
- Tartózkodási hely: Érd, a lehetőségek városa...
Re: Könyvek
csongor és tünde hamar megvan. az ember tragédiája király
az aranyember azt hiszem elég szórakoztató és olvasmányos, de már öreg vagyok xP
és amúgy is kézzel lábbal küzdöttem a kötelezők ellen. a vörös és feketéből csak annyi maradt meg, hogy valami papról szól és a vörös asszem a katonaságot, a fekete pedig a papságot jelképezi... mikre nem emlékszem...
az aranyember azt hiszem elég szórakoztató és olvasmányos, de már öreg vagyok xP
és amúgy is kézzel lábbal küzdöttem a kötelezők ellen. a vörös és feketéből csak annyi maradt meg, hogy valami papról szól és a vörös asszem a katonaságot, a fekete pedig a papságot jelképezi... mikre nem emlékszem...
- mufurcka
- Kitartó fórumozó
- Hozzászólások: 507
- Csatlakozott: 2009. okt.. 20. 10:49
- Tartózkodási hely: Érd, a lehetőségek városa...
Re: Könyvek
most, miután megnéztem az utolsó filmet, ismételten előhalásztam a harry potter sorozatomat. ezen nőttem fel és rá kellett döbbennem, hogy még mindig időtálló és még mindig imádom...
így, hogy vége az egésznek és egyben elolvasom, egész más. totális piton, draco fan vagyok. és mellettük az ikreket és ront bírom a legjobban xd
így, hogy vége az egésznek és egyben elolvasom, egész más. totális piton, draco fan vagyok. és mellettük az ikreket és ront bírom a legjobban xd
- olf
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2315
- Csatlakozott: 2005. nov.. 4. 23:43
- Tartózkodási hely: Nem tartózkodom
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Szorri, men, hogy ily későn, de egyértelműen Dosztojevszkíj viszi a pálmát. A Bűn és bűnhődés zseniális. Az ember tragédiája is olvasható, a vagy többi felejtős, vagy egyszer tűrhető, vagy nem olvastam.akmal888 írta:Gondolom a kutya se kíváncsi a kötelező olvasmányaimra, de azért leírom, hátha olvasta valaki, és akkor megsúghatjátok, mennyire vészesek. (Igen, egyikbe sem kezdtem bele még)
Szóval:
Csongor és Tünde
Petőfi_: Az Apostol
Stendhal: Vörös és fekete
Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Balzac: Goriot apó
Csehov: Sirály
Dosztojevszkíj: Bűn és Bűnhődés
Madách: Ember tragédiája
Gogol: A köpeny, Az orr
Jókai: Az aranyember
Mikszáth: Tót atyafiak, A jó palócok, Beszterce ostroma
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re:
-----> Igazam lett : DSzacsi írta:"Jelenleg ezeket olvasom:
Dragonlance - The war of souls volume II - Dragons of a lost star"
No, ez egy jó időre félbe lett hagyva, de most bepótoltam a lemaradást és gyorsan elfogyasztottam a harmadik kötetet is (Dragons of a vanished moon).
.....
...A happy end nem lett olyan happy, de olyan ügyesen zárták le, hogy...Miket is beszélek! Dehogy zárták! Nyitva maradt az egéssz, úgyhogy még kismillió regénnyel fog fojtatódni.
Jesszus, már 4 éve...
A minap ellátogattam egy könyvesházba és láttam, hogy megint kiadtak jópár új Dragonlance regényt *__* Mivel épp van érvényes tagságom egy könyvtárba, el is suhantam másnap és lám, ott csücsültek az áhított kötetek a polcon *___* Úgyhogy kihoztam, ami érdekelt + néhány R.A. Salvatore könyvet is.
Amin már átrágtam magam:
R.A.Salvatore: A sötétség ostroma
Annyira ratyi a borítója, hogy muszáj volt kihoznom (gondoltam vicces lesz ezekkel a gagyi szörnyekkel). Sajnos elég uncsi volt (általában ez a bajom a Salvatore könyvekkel), rengeteg idő elmegy az unalmas karakterekkel (törpék, mindenféle orgyilkosok), Drizzt alig szerepel, a főszereplők legyőzhetetlenek, stb. Sok az üresjárat, nagyon ráérősen van felvezetve a csata a végén (ami elég hirtelen is ér véget). Azért volt benne egy nagyon vicces rész, amin hangosan hahotáztam (Cattie-brie minden felvezetés nélkül szerelmet vall Drizztnek, akinek persze örül a feje, aztán meg kiderül, hogy csak valami elvarázsolt kard beszél Cattie-brie-ből )
Hjajj
Aztán most elkezdtem A kalózkirályt is, de az első tengeri csata után kicsit ráuntam, úgyhogy pihentetem egy kicsit. Ez a sok név...keverek mindenkit @__@ Pedig még régebben olvastam a Kristályszilánk trilógiát, a Kardok tengerét meg az Ezer orkos trilógiát, de tényleg csomó olyan karakter van, akiről halvány lila gőzöm sincs, hogy kicsodák : D (Igen, talán sorrendben kéne olvasni a könyveket, ehemm X D)
Na és akkor essék pár szó a Dragonlance könyvekről is:
Borostyán és hamvak
Margaret Weis nem tud rossz könyvet írni, úgyhogy sejtettem, hogy jó lesz ez is.
Mégis, amikor elolvastam a tartalmát, húztam a számat. Az előző kötetekből ismert elvakult, idegesítő papnő (nő...inkább kislány) ismét főszerepet kap. Na mondom ne...És akkor még a tetejébe egy másik istent is bekavarnak a képbe a jól ismert nagyágyúk (:D) helyett (bár az is igaz, hogy a legfőbb gonosz istent sikerült kinyírni...). Mindegy, nem tetszett a dolog, ráadásul a kedvenc karaktereim is már elhaláloztak az előző kötetekben(egyet kivéve, ő szerencsére ezekben az új kötetekben is helyet kapott )...
És mégis, ez egy r.hadt jó könyv!
Alig bírtam letenni, nagyon izgalmas, ahogy a kisebb istenek folyamatosan átvágják egymást (ráadásul tök simán csőbe lehet húzni őket, mert annyira el vannak telve maguktól, hogy meg se fordul a fejükben, hogy valaki át akarja vágni őket), a tenger istennője egyenesen bolond, a halál istene (aki az új kötetekben keveri azt, amit keverni szoktak) meg egy piperkőc (persze emberi formában) és olyan dumája van, hogy itt vihogtam a könyv felett... (A könyv kiindulópontja az, hogy vérig van sértve, amiért őt csak vénségek meg élőhalottak szolgálják és ő is szép meg fiatal híveket akar, mint a többi isten, ezért stílust kell váltania : D )És a legjobb az egészben, a könyv gyöngyszeme....A halállovag, aki olyan hülye, mint egy marék lepke (kb. így néz ki, csak más a sisakja: http://covers.openlibrary.org/b/id/790926-L.jpg)
Zseniális, egyszerűen zseniális, ahogy ezek hárman (a tengeristennő, a halálisten, meg ez a szellemlovag) "kommunikálnak". Én komolyan mondom, nem röhögtem ennyit könyvön egy pár éve, mint itt. Pedig a történet nem túl vidám meg elég durva dolgok vannak benne (testvérgyilkosság, csonttördelős sakk :/), de hát én komolyan röhögőgörcsöt kapok néha.
Ezt szeretem ezekben a Dl könyveben, hogy mindig teljesen mást tudnak nyújtani. A szereplők elhaláloznak és új generációk jönnek, de mindig szóba hozzák a régieket is. (Egyébként szeretem a Salvatore könyveket is, de azok nekem sokszor nagyon lassúnak tűnnek és túl sok háttér információ van, amibe bele lehet zavarodni @__@)
Úgyhogy mindenkinek szívből ajánlom ezt a sorozatot, de leginkább azokat a könyveket, amiket Margaret Weis/Tracy Hickman vagy Richard A. Knaak írt, a többi sajnos nagyon változó minőségű.
Amiket eddig olvastam és nagggyon jók voltak:
Krónikák
Az őszi alkony sárkányai
A téli éj sárkányai
A tavaszi hajnal sárkányai
+A nyári tűz sárkányai (ez sokkal később játszódik az ikres könyvek után)
(Akinek tetszett A gyűrűk ura, ezt imádni fogja. Sokkal olvasmányosabb, ember közelibbek a karakterek és gyorsabban is pörögnek az események. És nem utolsó sorban nagyon jól megkreált kis világa van, én több év után is vissza tudtam zökkenni és vágtam, hogy ki kicsoda, mi hol van meg ilyenek.)
Legendák
Az ikrek ideje
Az ikrek háborúja
Az ikrek próbája
(Avagy hogyan nyírjuk ki Szacsi kedvenc karakterét Nagyon-nagyon jó könyvek, tele időutazásos anomáliákkal, izgalmas fordulatokkal és egy gonosz - persze tudjuk, hogy ez relatív - varázslóval a főszerepben. Remek, egyszerűen remek kis trilógia.)
Hősök
Huma legendája
Ezt még nagyon rég olvastam, és egy nagyon-nagyon régi háború alatt játszódik és egy legendás lovag a főszereplő (aki persze nem is olyan nagy arc, mint ahogy emlékeznek rá). Nagyon nyomasztó egy könyv, de abszolút jó
Lelkek háborúja trilógia (vagy mi a neve..)
A hanyatló nap sárkányai
Az elveszett csillag sárkányai
Az eltűnt hold sárkányai (azt hiszem, végül így jelentek meg magyarul is)
No, ezek azok a bizonyos könyvek az idegesítő, hitbuzgó papnővel. Hihetetlenül nyomasztó hangulatuk van, rosszabbnál rosszabb események történnek...Nem túl vidám könyvek, sok szimpatikus arc is fájdalmas halált hal..De mindenképpen nagyon jók! Olvastatják magukat DE az élvezhetőségi faktort nagyban növeli az előző könyvek (leginkább a krónikák) ismerete. Én például végig azon agyaltam, ki lehet az a "One God" akit folyton emleget a csodatévő kiscsaj (persze sejthető, hogy a látszattal ellentétben egy gonosz istenről van szó, hehe).
És akkor az újdonságok:
A sötét tanítvány (: D) trilógia
Borostyán és hamvak
Borostyán és vas - ezt olvasom most
(és asszem Borostyán és vér a harmadik, ehhez még nem volt szerencsém).
Teljesen új hangulat árad ezekből a könyvekből, de zseniálisak. Sok kisebb isten most jut először igazán nagy szerephez és nagyon jó karakter mindegyik (a mágia istenei hihetetlenül beképzeltek és makacsak, a halálisten egyfolytában terveket szöveget de mindig elbizonytalanodik, a tenger istennő no comment (=bolond, hisztérika), a minotauruszok istene meg csak azzal van elfoglalva, hogy hova költöztesse át a minotauruszait). A halandók akármilyen unalmasnak tűnnek is, mindegyikben van valami izgalmas (a kedvenceim a mágusok, akik egyfolytában marják egymást ).
Szóval aki szereti a fantasyt, annak csak ajánlani tudom a Dragonlance könyveket, mert nem csak össze-vissza zajlanak az események légből kapott istenségekkel (tehát akiről eddig szó sem esett) és nem hoznak be 5 oldalanként új szereplőket, akiknek a húsz oldalas élettörténetén is át kell rágnunk magunkat. Itt mindennek és mindenkinek megvan a helye és át lehet látni az egész világot.
- akmal888
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2940
- Csatlakozott: 2006. júl.. 15. 19:14
- Tartózkodási hely: Valahol Székesfehérváron
Re: Könyvek
Nem tudom olvas-e valamelyikőtök Stephen King-et, de nem tudtok tőle valami a Tűzgyújtó, meg a Blazehez hasonló, cselekményes könyvet?
- tritto
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 4926
- Csatlakozott: 2006. jún.. 22. 9:49
- Tartózkodási hely: Mosonmagyaróvár
Re: Könyvek
Ragyogás
Az elég cselekményes. Egyébként az tényleg nagyon jó, 2 nap alatt olvastam ki. (az nálam elég nagy szó, mivel van olyan könyv, amit több mint egy évig olvastam, pedig csak 380 oldal volt)
Az elég cselekményes. Egyébként az tényleg nagyon jó, 2 nap alatt olvastam ki. (az nálam elég nagy szó, mivel van olyan könyv, amit több mint egy évig olvastam, pedig csak 380 oldal volt)
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
A Ragyogás tényleg jó, csak elég lassan indul be, de utána nagyon eldurvul
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Frissen kivégezve:
Borostyán és vas
Húhú, nagyon jó volt, a trilógia három könyvéből ez tetszett a legjobban. Nagyrészt a tenger alatt játszódik, nagyon jó a hangulata, jó csavarok vannak a történetben (bár sejtettem, hogy Mina valami istenség lehet) + a síkhülye halállovag is sokat szerepel (annyira jó karakter ) és ha ez nem lenne elég, akkor még van két félőrült mágus is - egy törpe meg egy folyton káromkodó félelf
És a tengeri sárkány is jó arc volt. Egyrészt, hogy tök lazán vette az "Őrizd az Istenek csarnokát!" utasítást, másrészt végre nem egy agresszív, habzó szájú sárkányt raktak be a kincsestárhoz Ez csak csúnyán nézett, furcsákat kérdezett, aztán unalmában elúszott a francba
Ahogy Nuitari (fekete mágia istene) lebukik Chemosh előtt a tenger alatti toronynál, na az hatalmas jelenet.
Nagyon-nagyon bejött a kötet. Már-már kezdtem megkedveli a fanatikus papnőt is(Mina)...
Borostyán és vér
...de nem sikerült, mert ebben a kötetben végig csak idegesített (főleg, hogy tébolyodottságában gyerek alakban huppant vissza a világba és egyfolytában hisztizett). Összvissz jó volt ez a könyv is, de a jó arcok (a holtak istene Chemosh, a tengeristennő Zeboim, meg a gyökér halállovag) elég keveset szerepeltek benne, ehelyett a szerzetes meg a kislány nyavajgását (bár főleg a kislányét) kellett 'hallgatni'. És a kutya...Azt a kutyát már nem tudom, hányan megtámadták és mindent túlélt (én nagy kutyabarát vagyok, de már untam, hogy mindig kitéretek rá, hogy mit csinál a kutya -___-). Azért a templomgyújtogatás a városban a végén nem volt semmi XO
Jó volt ez a trilógia is, nagyon tetszett, de az utolsó könyv és a lezárás is nagyon szomorkás lett (Azért szegény Minával jól kitoltak...)
R.A. Salvatore: Száműzött
Jó volt, de még jobb lett volna, ha nincs ennyire elnyújtva. Addig konkrétan nagyon izgi volt, hogy sötételf hősünket elzavarják a gnómok városából és a fúrásmester vele megy és elkezdenek bolyongani a földalatti vadonban. De amikor már nem tudom hány hete úton voltak és nem történt semmi érdemleges (azok a madáremberek röhejesek voltak), kezdtem unni. Akkor meg ott volt Drizzt (a híró ) családja is (akik persze velejükig gonoszak, hősünkkel ellentétben), akik lényegében egy zombit küldtek szeretett fiacskájuk/öcsikéjük után, hogy az majd jól legyilkolja. Persze előre tudjuk, hogy ez nem jön össze, de könyörgöm, az a szerencsétlen zombi 200 akárhány oldalon keresztül csak kóvályog Drizzt után, lekaszabol pár földalatti trutymó lényt és ezzel megy az idő.
Az agresszív embermágus vicces színfolt volt
R.A.Salvatore: Menedék
Ez pont ott folytatódik, ahol a Száműzött befejeződött. Drizzt felmegy a felszínre.
Namármost ez a legjobb Salvatore könyv, amit eddig olvastam Ebben nem voltak uncsi, fölösleges részek, végig izgalmas volt, konkrétan együtt izgultam szerencsétlen Drizzttel (őt csak szeretni lehet, annyira jófej, bár itt még szörnyen naiv a lelkem ) , először azért, hogy sikerüljön értelmes szót váltania valakivel, aztán meg azért, hogy ne fagyjon szét a tél alatt.
Van személyiségfejlődés (a könyv végére azért már jóval elővigyázatosabb és összeszedettebb lesz), izgi konfliktus (mikor összetalálkozik az embergyerekekkel, azok meg összecsinálják magukat félelmükben, mert totál félre értik), nyelvi akadályok is felmerülnek (a Száműzöttben is különböző nyelveken beszéltek a szereplők, de természetesen mindenki tudott legalább 2-3 nyelven). Drizzt konkrétan egy kukkot nem ért az emberek közös nyelvén, úgyhogy csak mutogatással meg testbeszéddel tud kommunikálni, amit természetesen egyből félreértelmeznek az emberek
Azt nagyon élveztem, mikor a sötét elf kilesi a falusiakat az erdőben, pontosabban azt, hogy azok csoportosan, kaszával meg furkósbotokkal vonulnak pont az ő irányába, láthatóan jókedvűen. Semmit nem ért a beszédükből, de nagyon bölcsen kikövetkezteti, hogy valószínűleg őt készülnek laposra verni (A sötét elfeknek nagyon -és ez enyhe kifejezés- rossz hírük van, ezért ha meglátja bárki, hogy főhősünknek fekete a bőre, már rögtön kardért nyúlnak.)
Majd valamikor beszerzek ebből egy saját példányt is : )
Borostyán és vas
Húhú, nagyon jó volt, a trilógia három könyvéből ez tetszett a legjobban. Nagyrészt a tenger alatt játszódik, nagyon jó a hangulata, jó csavarok vannak a történetben (bár sejtettem, hogy Mina valami istenség lehet) + a síkhülye halállovag is sokat szerepel (annyira jó karakter ) és ha ez nem lenne elég, akkor még van két félőrült mágus is - egy törpe meg egy folyton káromkodó félelf
És a tengeri sárkány is jó arc volt. Egyrészt, hogy tök lazán vette az "Őrizd az Istenek csarnokát!" utasítást, másrészt végre nem egy agresszív, habzó szájú sárkányt raktak be a kincsestárhoz Ez csak csúnyán nézett, furcsákat kérdezett, aztán unalmában elúszott a francba
Ahogy Nuitari (fekete mágia istene) lebukik Chemosh előtt a tenger alatti toronynál, na az hatalmas jelenet.
Nagyon-nagyon bejött a kötet. Már-már kezdtem megkedveli a fanatikus papnőt is(Mina)...
Borostyán és vér
...de nem sikerült, mert ebben a kötetben végig csak idegesített (főleg, hogy tébolyodottságában gyerek alakban huppant vissza a világba és egyfolytában hisztizett). Összvissz jó volt ez a könyv is, de a jó arcok (a holtak istene Chemosh, a tengeristennő Zeboim, meg a gyökér halállovag) elég keveset szerepeltek benne, ehelyett a szerzetes meg a kislány nyavajgását (bár főleg a kislányét) kellett 'hallgatni'. És a kutya...Azt a kutyát már nem tudom, hányan megtámadták és mindent túlélt (én nagy kutyabarát vagyok, de már untam, hogy mindig kitéretek rá, hogy mit csinál a kutya -___-). Azért a templomgyújtogatás a városban a végén nem volt semmi XO
Jó volt ez a trilógia is, nagyon tetszett, de az utolsó könyv és a lezárás is nagyon szomorkás lett (Azért szegény Minával jól kitoltak...)
R.A. Salvatore: Száműzött
Jó volt, de még jobb lett volna, ha nincs ennyire elnyújtva. Addig konkrétan nagyon izgi volt, hogy sötételf hősünket elzavarják a gnómok városából és a fúrásmester vele megy és elkezdenek bolyongani a földalatti vadonban. De amikor már nem tudom hány hete úton voltak és nem történt semmi érdemleges (azok a madáremberek röhejesek voltak), kezdtem unni. Akkor meg ott volt Drizzt (a híró ) családja is (akik persze velejükig gonoszak, hősünkkel ellentétben), akik lényegében egy zombit küldtek szeretett fiacskájuk/öcsikéjük után, hogy az majd jól legyilkolja. Persze előre tudjuk, hogy ez nem jön össze, de könyörgöm, az a szerencsétlen zombi 200 akárhány oldalon keresztül csak kóvályog Drizzt után, lekaszabol pár földalatti trutymó lényt és ezzel megy az idő.
Az agresszív embermágus vicces színfolt volt
R.A.Salvatore: Menedék
Ez pont ott folytatódik, ahol a Száműzött befejeződött. Drizzt felmegy a felszínre.
Namármost ez a legjobb Salvatore könyv, amit eddig olvastam Ebben nem voltak uncsi, fölösleges részek, végig izgalmas volt, konkrétan együtt izgultam szerencsétlen Drizzttel (őt csak szeretni lehet, annyira jófej, bár itt még szörnyen naiv a lelkem ) , először azért, hogy sikerüljön értelmes szót váltania valakivel, aztán meg azért, hogy ne fagyjon szét a tél alatt.
Van személyiségfejlődés (a könyv végére azért már jóval elővigyázatosabb és összeszedettebb lesz), izgi konfliktus (mikor összetalálkozik az embergyerekekkel, azok meg összecsinálják magukat félelmükben, mert totál félre értik), nyelvi akadályok is felmerülnek (a Száműzöttben is különböző nyelveken beszéltek a szereplők, de természetesen mindenki tudott legalább 2-3 nyelven). Drizzt konkrétan egy kukkot nem ért az emberek közös nyelvén, úgyhogy csak mutogatással meg testbeszéddel tud kommunikálni, amit természetesen egyből félreértelmeznek az emberek
Azt nagyon élveztem, mikor a sötét elf kilesi a falusiakat az erdőben, pontosabban azt, hogy azok csoportosan, kaszával meg furkósbotokkal vonulnak pont az ő irányába, láthatóan jókedvűen. Semmit nem ért a beszédükből, de nagyon bölcsen kikövetkezteti, hogy valószínűleg őt készülnek laposra verni (A sötét elfeknek nagyon -és ez enyhe kifejezés- rossz hírük van, ezért ha meglátja bárki, hogy főhősünknek fekete a bőre, már rögtön kardért nyúlnak.)
Majd valamikor beszerzek ebből egy saját példányt is : )
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Kész, befejeztem, eddig bírtam, nem olvasok több Salvatore könyvet
A hajnal ösvényének, ami így néz ki:
(a borító már megint roppant érdekes és már megint csatajelenetet ábrázol) a 88. oldaláig jutottam és egyszerűen nem bírom tovább. Halál unalmas az egész
Még itt van nálam A kalózkirály meg A szellemkirály is, de éreztem, hogy azokhoz se lesz már erőm, így elolvastam A szellemkirály legvégét (csak hogy történjen már végre valami). Cattie-brie és Regis elpatkoltak - vééégre. El is földelték őket - Drizzt meg Bruenor sírdogálnak is egy kicsit, aztán ennyi (!) -, úgyhogy remélhetőleg nem támasztja fel őket senki.
Ehh...És az a vicc, hogy ezek mind ilyen 400-500 oldalas könyvek, amire tök jó ránézni, mert azt a látszatot keltik, hogy cselekményük is van/szólnak is valamiről. De nem O_____O
A hajnal ösvényének, ami így néz ki:
(a borító már megint roppant érdekes és már megint csatajelenetet ábrázol) a 88. oldaláig jutottam és egyszerűen nem bírom tovább. Halál unalmas az egész
Még itt van nálam A kalózkirály meg A szellemkirály is, de éreztem, hogy azokhoz se lesz már erőm, így elolvastam A szellemkirály legvégét (csak hogy történjen már végre valami). Cattie-brie és Regis elpatkoltak - vééégre. El is földelték őket - Drizzt meg Bruenor sírdogálnak is egy kicsit, aztán ennyi (!) -, úgyhogy remélhetőleg nem támasztja fel őket senki.
Ehh...És az a vicc, hogy ezek mind ilyen 400-500 oldalas könyvek, amire tök jó ránézni, mert azt a látszatot keltik, hogy cselekményük is van/szólnak is valamiről. De nem O_____O
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Újabb friss élmény:
A törpetárnák sárkányai
Avagy megint megbizonyosodtam afelől, hogy egyszerűen hidegen hagynak a törpék. Konkrétan nem érdekel, mi történik velük A könyv majdnem 500 oldalas, kb. a 350. oldalig olvashattam, addig jó volt (tanácskozás/veszekedés a menekülttáborban, aztán menekülés a hágón keresztül majd alagútrendszerekben bolyongás). Amikor viszont a csapat egyik fele bejutott a törpék bányavárosába és felbukkant egy csomó idióta törpe és elkezdtek tanácskozni, na ott már hagytam a fenébe. Utána már csak átlapoztam, oké, oké, ez ide ment, az oda, megtalálták a pörölyt, ez meghalt, jól van, vége.
Már a címből sejtettem, hogy nem ez lesz a kedvencem, be is jött. De a feléig tényleg tök izgi volt.
És igen, már megint egy tipikus dolog történt. Amikor könyvet olvasok, általában vannak kedvenc karaktereim. Ezeket a karaktereket viszont rendszerint vagy kinyírják (de nagyon durván) vagy eltüntetik a fenébe és aztán nem szólnak róla VAGY jól megnyomorítják. Erre itt mi történik? Elfogják a kis csapatot és kit kínoznak meg? Hát persze, hogy azt a szerencsétlen elfet, akit minden kötetben, amiben szerepel, vagy leütnek vagy megkínoznak. Hjajj
És akkor egy másik könyv, amit most újraolvastam:
Huma legendája
És igen, ebben meg kivégzik a legjobb karaktert -___- (Persze csak miután agyonkínozták - szó szerint - szerencsétlent T__T).
Egyébként megdöbbentő, hogy mennyit számít, hogy melyik kiadást olvassa az ember. Én még a Szukits verziót olvastam el annak idején és nagyon zsúfolt volt az egész, olyan tipikus szemkifolyatós nyomtatásban, kőkemény lapokkal. Aztán most megvettem az új kiadást (a képen) és totál más az élmény. Annyira szép az egész Gyönyörű a borító, szellősebb a szöveg, minden fejezet elején ott a lovagi embléma. Oh, gyönyörű.
És most valahogy még jobban tetszett, mint sok-sok éve (alig emlékeztem már belőle valamire, de tudtam, hogy nagyon jó volt).
A hangulata iszonyatosan nyomasztó, főleg, hogy nagyon érezni, hogy előbb utóbb mindenki elesik a háborúban. A könyv olvastatja magát, egy pillanatra sem ül le, tele van izgalmasabbnál izgalmasabb szituációkkal (a minotaurusz -véletlen- kiszabadítása, a rémfarkasok portyázása a táborok körül, a három próba-főleg a Féregapós -, az összes csatajelenet, de főleg a légi csaták). És itt nem volt egy olyan szereplő sem, akit fölöslegesnek éreztem volna.A főszereplőket mind bírtam (Huma tényleg jó fej, a minotaurusz még annál is jobb, a sárkányokat is bírtam, sőt, még a főrohadék renegát mágust is, aki sajnos kinyírta a másik (volt főrohadék, de aztán jó útra rért) renegát mágust.
Ez tipikus heroikus fantasy, de iszonyat jó. Mondom ezt úgy, hogy a lovagokat a többi kötetben nem igazán szerettem (idegesítettek, mert csőlátású piperkőcök voltak és mindig azt hurcolták meg, akinek értelmes ötlete támadt). De ez tök jó, úgy, ahogy van.
A törpetárnák sárkányai
Avagy megint megbizonyosodtam afelől, hogy egyszerűen hidegen hagynak a törpék. Konkrétan nem érdekel, mi történik velük A könyv majdnem 500 oldalas, kb. a 350. oldalig olvashattam, addig jó volt (tanácskozás/veszekedés a menekülttáborban, aztán menekülés a hágón keresztül majd alagútrendszerekben bolyongás). Amikor viszont a csapat egyik fele bejutott a törpék bányavárosába és felbukkant egy csomó idióta törpe és elkezdtek tanácskozni, na ott már hagytam a fenébe. Utána már csak átlapoztam, oké, oké, ez ide ment, az oda, megtalálták a pörölyt, ez meghalt, jól van, vége.
Már a címből sejtettem, hogy nem ez lesz a kedvencem, be is jött. De a feléig tényleg tök izgi volt.
És igen, már megint egy tipikus dolog történt. Amikor könyvet olvasok, általában vannak kedvenc karaktereim. Ezeket a karaktereket viszont rendszerint vagy kinyírják (de nagyon durván) vagy eltüntetik a fenébe és aztán nem szólnak róla VAGY jól megnyomorítják. Erre itt mi történik? Elfogják a kis csapatot és kit kínoznak meg? Hát persze, hogy azt a szerencsétlen elfet, akit minden kötetben, amiben szerepel, vagy leütnek vagy megkínoznak. Hjajj
És akkor egy másik könyv, amit most újraolvastam:
Huma legendája
És igen, ebben meg kivégzik a legjobb karaktert -___- (Persze csak miután agyonkínozták - szó szerint - szerencsétlent T__T).
Egyébként megdöbbentő, hogy mennyit számít, hogy melyik kiadást olvassa az ember. Én még a Szukits verziót olvastam el annak idején és nagyon zsúfolt volt az egész, olyan tipikus szemkifolyatós nyomtatásban, kőkemény lapokkal. Aztán most megvettem az új kiadást (a képen) és totál más az élmény. Annyira szép az egész Gyönyörű a borító, szellősebb a szöveg, minden fejezet elején ott a lovagi embléma. Oh, gyönyörű.
És most valahogy még jobban tetszett, mint sok-sok éve (alig emlékeztem már belőle valamire, de tudtam, hogy nagyon jó volt).
A hangulata iszonyatosan nyomasztó, főleg, hogy nagyon érezni, hogy előbb utóbb mindenki elesik a háborúban. A könyv olvastatja magát, egy pillanatra sem ül le, tele van izgalmasabbnál izgalmasabb szituációkkal (a minotaurusz -véletlen- kiszabadítása, a rémfarkasok portyázása a táborok körül, a három próba-főleg a Féregapós -, az összes csatajelenet, de főleg a légi csaták). És itt nem volt egy olyan szereplő sem, akit fölöslegesnek éreztem volna.A főszereplőket mind bírtam (Huma tényleg jó fej, a minotaurusz még annál is jobb, a sárkányokat is bírtam, sőt, még a főrohadék renegát mágust is, aki sajnos kinyírta a másik (volt főrohadék, de aztán jó útra rért) renegát mágust.
Ez tipikus heroikus fantasy, de iszonyat jó. Mondom ezt úgy, hogy a lovagokat a többi kötetben nem igazán szerettem (idegesítettek, mert csőlátású piperkőcök voltak és mindig azt hurcolták meg, akinek értelmes ötlete támadt). De ez tök jó, úgy, ahogy van.
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Nem tudom, ki olvassa ezeket a könyvismertetőket, de hátha idetéved majd egyszer valaki, aki képben van ezekkel
És igen, megint átrágtam magam egy könyvön,a címeKaz, a minotaurusz:
és már el is kezdtem a következőt, A vértenger kalózait:
Ennek kb. a közepénél tartok.
Eredmény: a minotauruszok a legjobb faj Imádom őket.
A Kaz ugyan kicsit gyengébb volt, mint a Huma legendája, de így is tök jó volt. A hangulata nagyon rendben van, az erődben játszódó részek (a megtébolyodott lovagokkal) baromira tetszettek. A bolond elfet nagyon bírtam, akármilyen kretén céljai voltak Kaz hozta a szokásos formáját, bár itt már nem az a forró fejű/ fejjel a falnak mentalitású minotaurusz, aki Huma mellett volt, de ez így van rendjén, kell a személyiségfejlődés (ellenben a lovagok többsége ugyanolyan csőlátású maradt). Szerintem korrekt folytatás, tetszett.
A vértengeres könyvvel még nem végeztem, de húú... Hát kemény. A sztori eddig nagyon izgalmas, fogalmam sincs, mit hoznak ki belőle. Csata jelentekből nem sok volt, azok viszont olyan durvára sikerültek, hogy meresztettem a szemem rendesen a könyv felett. Eddig nagyon jóféle.
Imádom, hogy amikor fölbukkan az egyik nőstény (tehát egy minotaurusz), akkor főszereplő mindig megjegyzi, hogy az milyen "csinos"
És igen, megint átrágtam magam egy könyvön,a címeKaz, a minotaurusz:
és már el is kezdtem a következőt, A vértenger kalózait:
Ennek kb. a közepénél tartok.
Eredmény: a minotauruszok a legjobb faj Imádom őket.
A Kaz ugyan kicsit gyengébb volt, mint a Huma legendája, de így is tök jó volt. A hangulata nagyon rendben van, az erődben játszódó részek (a megtébolyodott lovagokkal) baromira tetszettek. A bolond elfet nagyon bírtam, akármilyen kretén céljai voltak Kaz hozta a szokásos formáját, bár itt már nem az a forró fejű/ fejjel a falnak mentalitású minotaurusz, aki Huma mellett volt, de ez így van rendjén, kell a személyiségfejlődés (ellenben a lovagok többsége ugyanolyan csőlátású maradt). Szerintem korrekt folytatás, tetszett.
A vértengeres könyvvel még nem végeztem, de húú... Hát kemény. A sztori eddig nagyon izgalmas, fogalmam sincs, mit hoznak ki belőle. Csata jelentekből nem sok volt, azok viszont olyan durvára sikerültek, hogy meresztettem a szemem rendesen a könyv felett. Eddig nagyon jóféle.
Imádom, hogy amikor fölbukkan az egyik nőstény (tehát egy minotaurusz), akkor főszereplő mindig megjegyzi, hogy az milyen "csinos"
- akmal888
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2940
- Csatlakozott: 2006. júl.. 15. 19:14
- Tartózkodási hely: Valahol Székesfehérváron
Re: Könyvek
Ha ez megnyugtat, én olvasom őket, informálódom, és mindig rá is csodálkozom, hogy falod őket. Mennyi is, a hónapon belül már vagy a 10 könyvismertető.
Hozzászólni viszont nehezen tudok, mert csak az Őszi alkony sárkányait olvastam, az viszont tetszett
Hozzászólni viszont nehezen tudok, mert csak az Őszi alkony sárkányait olvastam, az viszont tetszett
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Azért vannak olyan könyvek, amik pikk-pakk elolvashatók, olyan lóbetűvel vannak nyomva Meg hát addig vagyok ilyen szorgos, amíg le nem jár a könyvtári tagságom : D (Asszem még 2 hét...) Meg szerintem aránylag gyors olvasó is vagyok (hát igen, az egyetem megedzett).
Pedig az még nem is a legjobb kötet Ott még mindenki csak szerencsétlenkedik.
Olvasd el a többit is, megéri.
Nekem A téli éj sárkányai a személyes kedvencem.
Közben végeztem A vértenger kalózaival és hű meg ha, nagyon jó volt. Bár visszavonom, hogy nincs benne sok csatajelenet, mert a könyv felétől kb. folyamatosan csatáznak, de baromi izgalmas az egész Amik külön tetszettek:
- megint felbukkan a kard, ami a Huma legendájában megkísértette Humát
- több, kisebb istenség szerephez jutott (pl. Sarhonnas, Kiri-Jolith)
És ezt is elfogyasztottam: Az aranyszemű mágus sárkányai
Eh-eh, rövidke a törpetárnás meg a téli égboltos kötetekhez képest. Nekem kicsit unalmas volt, pedig Raistlin az egyik kedvencem a bandából, de itt sok volt az üresjárat. Ide ment-oda ment, ezzel beszélt-azzal beszélt és már a könyv felénél jártam. Szerintem jobb úgy, ha nem olvassa el az ember ezt a kötetet, csak A tavaszi hajnalt (ez azzal párhuzamosan játszódik) és akkor úgy megmarad a misztikum, hogy Raistlinból hogyan lett fekete köpenyes és mitől lett hirtelen ekkora hatalma. A boszorka/császár szeretője nagyon jó arc volt
Tervben van még:
Halálbrigád (Dl)
The wizard's conclave - Age of mortals (Dl)
A lánc mestere (Forgotten realms)
csak az Őszi alkony sárkányait olvastam, az viszont tetszett
Pedig az még nem is a legjobb kötet Ott még mindenki csak szerencsétlenkedik.
Olvasd el a többit is, megéri.
Nekem A téli éj sárkányai a személyes kedvencem.
Közben végeztem A vértenger kalózaival és hű meg ha, nagyon jó volt. Bár visszavonom, hogy nincs benne sok csatajelenet, mert a könyv felétől kb. folyamatosan csatáznak, de baromi izgalmas az egész Amik külön tetszettek:
- megint felbukkan a kard, ami a Huma legendájában megkísértette Humát
- több, kisebb istenség szerephez jutott (pl. Sarhonnas, Kiri-Jolith)
És ezt is elfogyasztottam: Az aranyszemű mágus sárkányai
Eh-eh, rövidke a törpetárnás meg a téli égboltos kötetekhez képest. Nekem kicsit unalmas volt, pedig Raistlin az egyik kedvencem a bandából, de itt sok volt az üresjárat. Ide ment-oda ment, ezzel beszélt-azzal beszélt és már a könyv felénél jártam. Szerintem jobb úgy, ha nem olvassa el az ember ezt a kötetet, csak A tavaszi hajnalt (ez azzal párhuzamosan játszódik) és akkor úgy megmarad a misztikum, hogy Raistlinból hogyan lett fekete köpenyes és mitől lett hirtelen ekkora hatalma. A boszorka/császár szeretője nagyon jó arc volt
Tervben van még:
Halálbrigád (Dl)
The wizard's conclave - Age of mortals (Dl)
A lánc mestere (Forgotten realms)
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
jav.: Sargonnas.
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Uhh.
A lánc mestere - kiolvasva (egy délután alatt kiolvasható, a lapoknak kb. a felét tesz ki a szöveg, jó szellős... )
Na kérem szépen, ez egy sza.r könyv. Akkor miért olvastam végig? Azért, mert mire felfogtam, hogy milyen sza.r, már a két harmadánál tartottam.
Pedig a borítója jól néz ki:
Nem is írok semmit, valaki már korábban tökéletesen megfogalmazta, hogy mitől olyan rossz a könyv: http://lfg.hu/13362/
A lánc mestere - kiolvasva (egy délután alatt kiolvasható, a lapoknak kb. a felét tesz ki a szöveg, jó szellős... )
Na kérem szépen, ez egy sza.r könyv. Akkor miért olvastam végig? Azért, mert mire felfogtam, hogy milyen sza.r, már a két harmadánál tartottam.
Pedig a borítója jól néz ki:
Nem is írok semmit, valaki már korábban tökéletesen megfogalmazta, hogy mitől olyan rossz a könyv: http://lfg.hu/13362/
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Uhhuhuhúú....Elhatároztam, hogy kicsit belekóstolok más sorozatokba/világokba is, hogy ne csak Dragonlance-t olvassak, műveltebb legyek fantasy téren, stb.
(Egyébként Dragonlance-ből is vannak pocsék regények, de azokat eleve messze elkerülöm.)
Hát elég siralmas lett az eredmény.
Belekezdtem az Árnyfajzatba (Forgotten realms). Ennek az első fejezete (mikor megtámadnak valami hobbit falut), az jó és izgalmas volt. Utána ez ugrott, nem bírtam sokáig.
http://www.fantasybolt.hu/pic/termekek/0001056.jpg
A Sárkányhajszát is elkezdtem, követni nem sokáig tudtam, hogy ki kicsoda.
http://s05.static.libri.hu/cover/b4/f/733594_5.jpg
Elkezdtem a Boszorkányhadúrt is, de itt meg olyan töménytelen információmennyiség árad minden második mondatból, hogy nem is tudom, hogyan gondolhatták ezt komolyan. Kb. olyan érzésem volt, mintha egy alig ismert nyelven olvasnék atomfizikát.
http://konyvvaros.hu/konyv/nagykep/139395035.jpg
És végül (ebben jutottam a legtovább) a Ranagol áldásával c. könyvvel is megpróbálkoztam, de ez olyan unalomba fulladt, hogy ezt is hagytam a fenébe.
http://s01.static.libri.hu/cover/00/7/678770_4.jpg
Pedig tök jók a borítók, tartalom alapján is izginek tűntek, mégis nagy csalódás volt mindegyik
Viszont volt olyan is, ami tetszett:
Halálbrigád (Káoszháború sorozat, nemtomhanyadik kötet)
Egy szép magyartalan kifejezéssel szólva: OMG kategória.
"A Dárdaháború félelmetes sárkányfattyai visszavonultak a harcmezőtől egy kellemes völgybe, valahol a Kharolis-hegységben. Vagyis kellemes volna, ha nem lennének azok a bosszantó dombi törpék, akik csak nehezítik a sárkányfattyak kilátástalan jövőjét - fajtájuk ugyanis utódok nélkül kihaló félben van. Amikor a törpék fölfedeznek egy térképet, ami hatalmas kincshez vezet Thorbardin törpe kiránysága alatt, a sárkányfattyak is belekerülnek a kincsért folytatott versenyfutásba. Nem is sejtik, hogy mindannyian furcsa és szörnyű végzet felé tartanak, ami a Nyári Tűz idején ereszkedett Krynn világára. "
Ez a könyv már szinte önmaga paródiája A korábbi regényekben ezek a bizonyos sárkányfattyak mindig velejéig gonosz, levágandó ellenségekként tűntek fel. Itt meg mit látunk? Egy nagyobb dezertőr csapatot, akik letelepednek egy törpe falu szomszédságában és időnként fegyverhasználat nélkül kirabolják őket (a törpék meg aztán visszarabolják a cuccok egy részét):D Miért? Mert túl hülyék és lusták a növénytermesztéshez, állattenyésztéshez, egyszerűbb lenyúlni a törpéktől. Ja és enyhén alkoholisták, ugyanis nagy kilátástalanságukban rákaptak a törpepálinkára, így amikor szereznek pár hordóval, akkor mindig jó nagy bulit csapnak és jól szétcsapják magukat.
A sárkányfattyak piszok jó fejek Kb. a századik oldalig csak isznak és keseregnek, mégse volt unalmas, én tök jól szórakoztam rajtuk. A törpök is nagy arcok, főleg az enyveskezű kis csapat, amelyik kincsvadászatra készül. És amikor ezek találkoznak, na az csúcs.
Egyébként az a legviccesebb, hogy az események (ahogy a Káoszháború sorozat elnevezés is mutatja), a Káoszháború idején játszódnak (kb. annyi a tétje, hogy megmarad-e a világ, ahogy volt, vagy pedig koksszá égeti az egyik isten), tehát elég komor időszakban. És ezeknek az idióta törpéknek meg sárkányfattyaknak az a legnagyobb gondjuk, hogy kié lesz a pálinka
Kész.
(Egyébként Dragonlance-ből is vannak pocsék regények, de azokat eleve messze elkerülöm.)
Hát elég siralmas lett az eredmény.
Belekezdtem az Árnyfajzatba (Forgotten realms). Ennek az első fejezete (mikor megtámadnak valami hobbit falut), az jó és izgalmas volt. Utána ez ugrott, nem bírtam sokáig.
http://www.fantasybolt.hu/pic/termekek/0001056.jpg
A Sárkányhajszát is elkezdtem, követni nem sokáig tudtam, hogy ki kicsoda.
http://s05.static.libri.hu/cover/b4/f/733594_5.jpg
Elkezdtem a Boszorkányhadúrt is, de itt meg olyan töménytelen információmennyiség árad minden második mondatból, hogy nem is tudom, hogyan gondolhatták ezt komolyan. Kb. olyan érzésem volt, mintha egy alig ismert nyelven olvasnék atomfizikát.
http://konyvvaros.hu/konyv/nagykep/139395035.jpg
És végül (ebben jutottam a legtovább) a Ranagol áldásával c. könyvvel is megpróbálkoztam, de ez olyan unalomba fulladt, hogy ezt is hagytam a fenébe.
http://s01.static.libri.hu/cover/00/7/678770_4.jpg
Pedig tök jók a borítók, tartalom alapján is izginek tűntek, mégis nagy csalódás volt mindegyik
Viszont volt olyan is, ami tetszett:
Halálbrigád (Káoszháború sorozat, nemtomhanyadik kötet)
Egy szép magyartalan kifejezéssel szólva: OMG kategória.
"A Dárdaháború félelmetes sárkányfattyai visszavonultak a harcmezőtől egy kellemes völgybe, valahol a Kharolis-hegységben. Vagyis kellemes volna, ha nem lennének azok a bosszantó dombi törpék, akik csak nehezítik a sárkányfattyak kilátástalan jövőjét - fajtájuk ugyanis utódok nélkül kihaló félben van. Amikor a törpék fölfedeznek egy térképet, ami hatalmas kincshez vezet Thorbardin törpe kiránysága alatt, a sárkányfattyak is belekerülnek a kincsért folytatott versenyfutásba. Nem is sejtik, hogy mindannyian furcsa és szörnyű végzet felé tartanak, ami a Nyári Tűz idején ereszkedett Krynn világára. "
Ez a könyv már szinte önmaga paródiája A korábbi regényekben ezek a bizonyos sárkányfattyak mindig velejéig gonosz, levágandó ellenségekként tűntek fel. Itt meg mit látunk? Egy nagyobb dezertőr csapatot, akik letelepednek egy törpe falu szomszédságában és időnként fegyverhasználat nélkül kirabolják őket (a törpék meg aztán visszarabolják a cuccok egy részét):D Miért? Mert túl hülyék és lusták a növénytermesztéshez, állattenyésztéshez, egyszerűbb lenyúlni a törpéktől. Ja és enyhén alkoholisták, ugyanis nagy kilátástalanságukban rákaptak a törpepálinkára, így amikor szereznek pár hordóval, akkor mindig jó nagy bulit csapnak és jól szétcsapják magukat.
A sárkányfattyak piszok jó fejek Kb. a századik oldalig csak isznak és keseregnek, mégse volt unalmas, én tök jól szórakoztam rajtuk. A törpök is nagy arcok, főleg az enyveskezű kis csapat, amelyik kincsvadászatra készül. És amikor ezek találkoznak, na az csúcs.
Egyébként az a legviccesebb, hogy az események (ahogy a Káoszháború sorozat elnevezés is mutatja), a Káoszháború idején játszódnak (kb. annyi a tétje, hogy megmarad-e a világ, ahogy volt, vagy pedig koksszá égeti az egyik isten), tehát elég komor időszakban. És ezeknek az idióta törpéknek meg sárkányfattyaknak az a legnagyobb gondjuk, hogy kié lesz a pálinka
Kész.
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Douglas Niles: A bábkirály (Káoszháború sorozat, nemtomhanyadik könyv)-kivégezve
Amilyen pocsék a borító, annyira jó a könyv. Még évekkel ezelőtt belekezdtem, de uncsi volt az első pár oldal és abbahagytam. Most bepótoltam az elmaradásomat és rájöttem, hogy nagy marha voltam Az első 10-15 oldal tényleg unalmas, de aztán beindul a történet. Kb. a könyv feléig csak hadműveleteket tervezget az egyik főszereplő, a gané szenátorok meg szervezkednek ellene, de utána nagyon felpörögnek az események
Bevallom, hogy elég lassan haladtam a könyvel, 2-3 fejezetet bírtam egy nap. Miért? Mert kiborítottak a hülye, maradi, álszent elfek a tanácsban, akik irányítják a két viszálykodó birodalmat. Iszonyúan idegesítettek, a halálát kívántam az összes idiótának.
Pozitívumok:
- A mesélők személye, az egész regény szerkezete.
- Jobban megismerjü Porthiost, akiből a krónikákban csak annyit láttunk, hogy bunkó, beképzelt, harcias és olyan karót nyelt, pökhendi elf, hogy viszketni kezd az ember tenyere (legalábbis képzeletben : D) ha megszólal. Na, ebben a könyvben ő az egyik központi figura és végre a pozitív oldala is megmutatkozik. Nagyon megkedveltem.
- A Káosz háború érzékeltetése nagyon jó lett (vérengzés a fővárosban meg a menekültek táborában). Jók a csaták is.
- A sárkányok (zöldek) sokat szerepelnek.
- Gilthas (avagy "A" bábkirály) szerencsére a normális elfekhez tartozik, nagyon drukkoltam neki.
Negatívumok:
- Azok az öreg elfek úgy kiborítottak, hogy néha majd' fölforrt az agyvizem. (Megvan, hogy A gyűrűk urában milyen bölcsek, nemesek és csodálatosak voltak az elfek? Na itt ezt el lehet felejteni, a Dragonlance elfjei hihetetlenül rasszisták és csőlátásúak. ) Magas várnyomásúaknak kerülendő ez a kötet, mert félő, hogy agyvérzést kapnak O_O
- Bár ez nem a könyv hibája, de ha valaki ezzel kezdi a DL sorozatot, az bizony összezavarodik. Mint önálló könyv, elég érthetetlen, mert csak halványan utal olyan dolgokra, amik korábban történtek (a puccs Qualinestiben, Tanis és Laurana kapcsolata a fiukkal, Alhana és Porthios házassága, stb.)
Összegezve: ez egy nagyon jó kis Dragonlance könyv, a sorozat kedvelői ne hagyják ki!
Amilyen pocsék a borító, annyira jó a könyv. Még évekkel ezelőtt belekezdtem, de uncsi volt az első pár oldal és abbahagytam. Most bepótoltam az elmaradásomat és rájöttem, hogy nagy marha voltam Az első 10-15 oldal tényleg unalmas, de aztán beindul a történet. Kb. a könyv feléig csak hadműveleteket tervezget az egyik főszereplő, a gané szenátorok meg szervezkednek ellene, de utána nagyon felpörögnek az események
Bevallom, hogy elég lassan haladtam a könyvel, 2-3 fejezetet bírtam egy nap. Miért? Mert kiborítottak a hülye, maradi, álszent elfek a tanácsban, akik irányítják a két viszálykodó birodalmat. Iszonyúan idegesítettek, a halálát kívántam az összes idiótának.
Pozitívumok:
- A mesélők személye, az egész regény szerkezete.
- Jobban megismerjü Porthiost, akiből a krónikákban csak annyit láttunk, hogy bunkó, beképzelt, harcias és olyan karót nyelt, pökhendi elf, hogy viszketni kezd az ember tenyere (legalábbis képzeletben : D) ha megszólal. Na, ebben a könyvben ő az egyik központi figura és végre a pozitív oldala is megmutatkozik. Nagyon megkedveltem.
- A Káosz háború érzékeltetése nagyon jó lett (vérengzés a fővárosban meg a menekültek táborában). Jók a csaták is.
- A sárkányok (zöldek) sokat szerepelnek.
- Gilthas (avagy "A" bábkirály) szerencsére a normális elfekhez tartozik, nagyon drukkoltam neki.
Negatívumok:
- Azok az öreg elfek úgy kiborítottak, hogy néha majd' fölforrt az agyvizem. (Megvan, hogy A gyűrűk urában milyen bölcsek, nemesek és csodálatosak voltak az elfek? Na itt ezt el lehet felejteni, a Dragonlance elfjei hihetetlenül rasszisták és csőlátásúak. ) Magas várnyomásúaknak kerülendő ez a kötet, mert félő, hogy agyvérzést kapnak O_O
- Bár ez nem a könyv hibája, de ha valaki ezzel kezdi a DL sorozatot, az bizony összezavarodik. Mint önálló könyv, elég érthetetlen, mert csak halványan utal olyan dolgokra, amik korábban történtek (a puccs Qualinestiben, Tanis és Laurana kapcsolata a fiukkal, Alhana és Porthios házassága, stb.)
Összegezve: ez egy nagyon jó kis Dragonlance könyv, a sorozat kedvelői ne hagyják ki!
- akmal888
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2940
- Csatlakozott: 2006. júl.. 15. 19:14
- Tartózkodási hely: Valahol Székesfehérváron
Re: Könyvek
Segítségeteket szeretném kérni!
Legyetek szívesek, aki ráér, segítsen nekem keresni egy PDF file-t, a Kis Herceg kéne nekem kétnyelvű formában. Franciául, a másik meg magyar vagy angol.Nem sürgős, csak említésképp, hátha valakinek sok a szabadideje. Nem tudom létezik-e ilyen kiadás, de jó lenne, szóval aki ráér, pls segítsen! Köszi!
Legyetek szívesek, aki ráér, segítsen nekem keresni egy PDF file-t, a Kis Herceg kéne nekem kétnyelvű formában. Franciául, a másik meg magyar vagy angol.Nem sürgős, csak említésképp, hátha valakinek sok a szabadideje. Nem tudom létezik-e ilyen kiadás, de jó lenne, szóval aki ráér, pls segítsen! Köszi!
- Szacsi
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2218
- Csatlakozott: 2006. feb.. 16. 16:40
- Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
- Kapcsolat:
Re: Könyvek
Utóbbi idők termése:
Az utolsó erőd (Margaret Weis, Don Perrin)
A Halálbrigád folytatása, avagy jófej gyíkemberek vs. rosszfej (kivéve egyet) sötét lovagok.
Tetszett, végig izgalmas volt, ugyanakkor kicsit csalódtam is. A Halálbrigád úgy ér véget, hogy a sárkányfattyak elindulnak egy elhagyatott város felé, ahol kolóniát alapíthatnak (mivelhogy sikerült megtalálniuk a nősténynövendékeket is). Én azt vártam, hogy ebben a könyvben már oda érnek, belakják a helyet és mondjuk meggyűlik a bajuk a szomszédos településekkel/fajokkal. De NEM, félúton elakadnak és leragadnak egy erődben, egy nagyobb sárkányfattyú csapatnál és ott sz@arakodnak.
De egyébként jó kis könyv ez, csak nem erre számítottam. A nőstény gyíkemberek is jó fejek voltak : D
Odyssey of Gilthanas (Douglas Niles)
A téli éj sárkányaiban és A tavaszi hajnal sárkányiban volt egy romantikus szál, amiről aztán a későbbi könyvekben teljesen megfeledkeztek. Ebben a könyvben kiderül, mi lett a címszereplő Gilthanasszal, miután összeveszett szíve hölgyével, Silvarával (akiről ugye kiderült, hogy sunyi módon megtévesztett mindenkit, mert valódi alakban egy ezüstsárkány ). Silvara eltűnt, Gilthanas meg az egész könyvön keresztül őt keresi, mert rájött, hogy akár hüllő akár elf a csaj, mégis szereti. Oké. Kb. 60 éven keresztül koslat a nő/sárkány után és a végén nem találja meg O___O Ja és megint börtönbe kerül. Hát elszomorodtam rendesen az utolsó fejezeten.
A könyv maga egyébként nagyon jó, bár inkább novelláskötet, mint regény. Több rövid történetet kapunk, amiben csak a háttérben bukkan föl az elf lord (Gilthanas). Az másodikat vagy harmadikat (a szellemvárosos) leszámítva mindegyik nagyon tetszett, a hangulat csillagos ötös. Kár, hogy nem jelent meg magyarul : (
Dragons of new age trilógia (Jean Rabe):
Ezekről semmit nem tudtam, azon kívül, hogy a Káoszháború vége és a Lelkek háborúja közti időszakban játszódnak. Megnéztem az Amazonon, milyen értékelése van a könyveknek, hát lesújtó volt. Mondom egyafene, belevágok, hátha jó lesz...
1. kötet, The dawning of a new age
Ez a könyv még egész jó volt. A karakterek ugyan elég vérszegények (a főszereplő motivációiról semmit nem tudunk meg, a surranó meg nagyon béna). A történet izgalmasnak ígérkezett, a sárkányok karakterei is nagyon jól fel lettek vezetve, Malyst pont egy ilyen vérszomjas, sunyi dögnek képzeltem el (a későbbi könyvekben kevesebbet szerepel), Skie/Khellendros viszont meglepett, őt kevésbé köcsögnek gondoltam
Tehát ez még tetszett.
2. kötet, The day of the tempest
Na ez viszont olyan dögunalmas volt, hogy kényszerítenem kellett magam, hogy tovább olvassam. A főszereplő idegesített...sőt, szinte mindenki. Az egyetlen pozitívum, hogy volt benne Gilthanas (kiszabadítják a börtönből, ahová az Odyssey...ben került).
3. kötet, The eve of the maelstrom
Ezt már nem bírtam végigolvasni, kb. a feléig jutottam. Rémesen semmilyen. A véghez azért ellapoztam, hogy kivel mi lett, hát no comment, kb. az egész kalandnak és trilógiának nem volt semmi értelme, mert ugyanott tartanak, ahol a legelején (sárkánynagyurak garázdálkodnak, akiket nem tudnak megölni). Annyi jó volt legalább benne, hogy Gilthanas és Silvara egymásra találtak (véégre, igazán rájuk fért már ).
Megértem azokat, akik szidják ezt a trilógiát, mert tényleg rossz. A karaktereknek egyszerűen nincs motivációja, ellenben minden fejezetben hosszasan értekezik az írónő, hogy kin milyen ruha van.
Újraolvastam a War of souls/Lelkek háborúja trilógiát (Margaret Weis, Tracy Hickman), de mivel erről már korábban írtam bejegyzést, csak nagyon rövidre fogom.
A Dragons of a new age trilógia után játszódik, folytatása pedig a (szintén remek) Sötét tanítvány trilógia.
Amilyen ratyi volt a Dragons of a new age, annyira jó a Lelkek háborúja.
Egyetlen negatívuma, hogy nagyon rétestészta (viszont nagyon finom ).
Csak néhány szóban:
1. kötet, A hanyatló nap sárkányai
Elejétől a végéig baromi izgalmas. Úgy pedig, hogy tudom (a Sötét tanítvány trilógiából) hogy valójában kicsoda/micsoda is Mina, még jobb
Csak néhány jó rész: Mina és a sereg sprintje az ogrék földjén keresztül Silvanestiig, az első csata Sanctionnél, Gerard belépője Vigaszban : D
2. kötet, Az elveszett csillag sárkányai
Tömény depresszió ez a kötet: elfek menekülése + csatájuk a zöld sárkánnyal, Beryllel, a lovagok elverése, stb. Hát szívszorító, az írók ráadásul nem kímélik a karaktereket, kegyetlenül hullanak.
3. kötet, A lenyugvó hold sárkányai
Epikus
Főleg az arénás rész.
Csak most, másodszori olvasásra jött le, hogy azok a sárkányfattyak, akik a végén besegítenek az elfeknek meg a lovagoknak, azok a Halálbrigádos banda Slith meg Kang vezetésével
A minotauruszok bevonulása az elf földre durva volt, akármilyen gyökerek voltak az elfek.
Összességében: Nagyon el van nyújtva a sztori, de mégis működik és hozza az igazi Dragonlance hangulatot (nem úgy, mint a Jean Rabe könyvek ). Az örökké kételkedő minotaurusz az egyik kedvenc karakterem volt, tetszett, hogy bár érezte, hogy Mina nagyon el van tájolva (= naiv hülye), végig kitartott mellette.
Vasverő Theros (Don Perrin)
A dárdaháborúból megismert (ott az elfszöktetésért frissen félkarúvá tett) kovács külön könyvet kapott. És milyen jó kis történetet kerekítettek köré, ejha!
Nagyon-nagyon tetszett. Theros még kiskölyökként önként csatlakozik a minotauruszokhoz, rabszolgának (csak a pasikat akarják elvinni, de a gyerek rájuk tukmálja magát), aztán kásőbb fölszabadul, de nem igazán boldogul az emberek közt, majd összehozza a sors az elfekkel, végül kiköt Vigaszban, ahol szemtanúja lesz a klasszikus csapat (félelf Tanis, Caramon, Raistlin, Sturm, a síkföldi barbárok, stb.) menekülésének az Utolsó otthon fogadóból. Ezt jól összehozta Don Perrin, le a kalappal előtte.
(Ja és a könyvnek hála csak még erősebb lett a minotaurusz fanatizmusom )
Az utolsó erőd (Margaret Weis, Don Perrin)
A Halálbrigád folytatása, avagy jófej gyíkemberek vs. rosszfej (kivéve egyet) sötét lovagok.
Tetszett, végig izgalmas volt, ugyanakkor kicsit csalódtam is. A Halálbrigád úgy ér véget, hogy a sárkányfattyak elindulnak egy elhagyatott város felé, ahol kolóniát alapíthatnak (mivelhogy sikerült megtalálniuk a nősténynövendékeket is). Én azt vártam, hogy ebben a könyvben már oda érnek, belakják a helyet és mondjuk meggyűlik a bajuk a szomszédos településekkel/fajokkal. De NEM, félúton elakadnak és leragadnak egy erődben, egy nagyobb sárkányfattyú csapatnál és ott sz@arakodnak.
De egyébként jó kis könyv ez, csak nem erre számítottam. A nőstény gyíkemberek is jó fejek voltak : D
Odyssey of Gilthanas (Douglas Niles)
A téli éj sárkányaiban és A tavaszi hajnal sárkányiban volt egy romantikus szál, amiről aztán a későbbi könyvekben teljesen megfeledkeztek. Ebben a könyvben kiderül, mi lett a címszereplő Gilthanasszal, miután összeveszett szíve hölgyével, Silvarával (akiről ugye kiderült, hogy sunyi módon megtévesztett mindenkit, mert valódi alakban egy ezüstsárkány ). Silvara eltűnt, Gilthanas meg az egész könyvön keresztül őt keresi, mert rájött, hogy akár hüllő akár elf a csaj, mégis szereti. Oké. Kb. 60 éven keresztül koslat a nő/sárkány után és a végén nem találja meg O___O Ja és megint börtönbe kerül. Hát elszomorodtam rendesen az utolsó fejezeten.
A könyv maga egyébként nagyon jó, bár inkább novelláskötet, mint regény. Több rövid történetet kapunk, amiben csak a háttérben bukkan föl az elf lord (Gilthanas). Az másodikat vagy harmadikat (a szellemvárosos) leszámítva mindegyik nagyon tetszett, a hangulat csillagos ötös. Kár, hogy nem jelent meg magyarul : (
Dragons of new age trilógia (Jean Rabe):
Ezekről semmit nem tudtam, azon kívül, hogy a Káoszháború vége és a Lelkek háborúja közti időszakban játszódnak. Megnéztem az Amazonon, milyen értékelése van a könyveknek, hát lesújtó volt. Mondom egyafene, belevágok, hátha jó lesz...
1. kötet, The dawning of a new age
Ez a könyv még egész jó volt. A karakterek ugyan elég vérszegények (a főszereplő motivációiról semmit nem tudunk meg, a surranó meg nagyon béna). A történet izgalmasnak ígérkezett, a sárkányok karakterei is nagyon jól fel lettek vezetve, Malyst pont egy ilyen vérszomjas, sunyi dögnek képzeltem el (a későbbi könyvekben kevesebbet szerepel), Skie/Khellendros viszont meglepett, őt kevésbé köcsögnek gondoltam
Tehát ez még tetszett.
2. kötet, The day of the tempest
Na ez viszont olyan dögunalmas volt, hogy kényszerítenem kellett magam, hogy tovább olvassam. A főszereplő idegesített...sőt, szinte mindenki. Az egyetlen pozitívum, hogy volt benne Gilthanas (kiszabadítják a börtönből, ahová az Odyssey...ben került).
3. kötet, The eve of the maelstrom
Ezt már nem bírtam végigolvasni, kb. a feléig jutottam. Rémesen semmilyen. A véghez azért ellapoztam, hogy kivel mi lett, hát no comment, kb. az egész kalandnak és trilógiának nem volt semmi értelme, mert ugyanott tartanak, ahol a legelején (sárkánynagyurak garázdálkodnak, akiket nem tudnak megölni). Annyi jó volt legalább benne, hogy Gilthanas és Silvara egymásra találtak (véégre, igazán rájuk fért már ).
Megértem azokat, akik szidják ezt a trilógiát, mert tényleg rossz. A karaktereknek egyszerűen nincs motivációja, ellenben minden fejezetben hosszasan értekezik az írónő, hogy kin milyen ruha van.
Újraolvastam a War of souls/Lelkek háborúja trilógiát (Margaret Weis, Tracy Hickman), de mivel erről már korábban írtam bejegyzést, csak nagyon rövidre fogom.
A Dragons of a new age trilógia után játszódik, folytatása pedig a (szintén remek) Sötét tanítvány trilógia.
Amilyen ratyi volt a Dragons of a new age, annyira jó a Lelkek háborúja.
Egyetlen negatívuma, hogy nagyon rétestészta (viszont nagyon finom ).
Csak néhány szóban:
1. kötet, A hanyatló nap sárkányai
Elejétől a végéig baromi izgalmas. Úgy pedig, hogy tudom (a Sötét tanítvány trilógiából) hogy valójában kicsoda/micsoda is Mina, még jobb
Csak néhány jó rész: Mina és a sereg sprintje az ogrék földjén keresztül Silvanestiig, az első csata Sanctionnél, Gerard belépője Vigaszban : D
2. kötet, Az elveszett csillag sárkányai
Tömény depresszió ez a kötet: elfek menekülése + csatájuk a zöld sárkánnyal, Beryllel, a lovagok elverése, stb. Hát szívszorító, az írók ráadásul nem kímélik a karaktereket, kegyetlenül hullanak.
3. kötet, A lenyugvó hold sárkányai
Epikus
Főleg az arénás rész.
Csak most, másodszori olvasásra jött le, hogy azok a sárkányfattyak, akik a végén besegítenek az elfeknek meg a lovagoknak, azok a Halálbrigádos banda Slith meg Kang vezetésével
A minotauruszok bevonulása az elf földre durva volt, akármilyen gyökerek voltak az elfek.
Összességében: Nagyon el van nyújtva a sztori, de mégis működik és hozza az igazi Dragonlance hangulatot (nem úgy, mint a Jean Rabe könyvek ). Az örökké kételkedő minotaurusz az egyik kedvenc karakterem volt, tetszett, hogy bár érezte, hogy Mina nagyon el van tájolva (= naiv hülye), végig kitartott mellette.
Vasverő Theros (Don Perrin)
A dárdaháborúból megismert (ott az elfszöktetésért frissen félkarúvá tett) kovács külön könyvet kapott. És milyen jó kis történetet kerekítettek köré, ejha!
Nagyon-nagyon tetszett. Theros még kiskölyökként önként csatlakozik a minotauruszokhoz, rabszolgának (csak a pasikat akarják elvinni, de a gyerek rájuk tukmálja magát), aztán kásőbb fölszabadul, de nem igazán boldogul az emberek közt, majd összehozza a sors az elfekkel, végül kiköt Vigaszban, ahol szemtanúja lesz a klasszikus csapat (félelf Tanis, Caramon, Raistlin, Sturm, a síkföldi barbárok, stb.) menekülésének az Utolsó otthon fogadóból. Ezt jól összehozta Don Perrin, le a kalappal előtte.
(Ja és a könyvnek hála csak még erősebb lett a minotaurusz fanatizmusom )
- akmal888
- Tiszteletbeli tag
- Hozzászólások: 2940
- Csatlakozott: 2006. júl.. 15. 19:14
- Tartózkodási hely: Valahol Székesfehérváron
Re: Könyvek
Beszterce ostroma
Könyvekről nem tudok annyit írni, és egyébként is, nem tudom, hogy ez kinek mennyire volt kötelező. Én elég nehezen álltam neki, közel 10 oldalt tudtam elolvasni egy óra alatt. Utána pedig másnap befejeztem.
Nem ám azért, mert olyan szörnyűséges lenne, éppen ellenkezőleg, 10percenként le kellett tennem pihenni, mert megszakadtam a röhögéstől, és tuti, hogy nem az utolsó Mikszáth regény/novella amit olvastam/ni fogok. Pongrácz István, (elnézést, Gróf P.Istv.) alakja az egyik legzseniálisabb amit olvastam, egyszerűen elképesztő a fazon.
Egyébként erről a nevezetes grófról csak annyit, hogy az 1870-es években él a valóságba, de a lelke és becsülete a lovag/kuruc korhoz köti, ezért elég anakronisztikusan viselkedik, ami gyakran több, mint komikus.
Csak pár rész, amivel éjfélkor felkeltettem a muteréket a röhögéstől:
A pénzszórása szegények között és a hatalmas "kincstára", amikor eltört a lába, Medici Katalin képe a falon, mikor Beszterce ellen indul és Zrínyi Ilonát nevezi meg az utolsó asszonynak, a "pénzügyminisztere", azaz a pók a lutrisüvegben, lovastemetés, ahányszór a várbörtön előkerült, akkor is szakadtam, illetve a pallosjoggal való fenyegetőzés többek között.
Pár idézet:
"- Amíg ki nem eresztem, vagy...
- Még vagy is van?
- Vagy amíg le nem fejeztetem.
Az asztalnál ülők összenéztek. No, ez lenne még csak a komédia. Valóban, a grófon gyanús tünetek kezdtek mutatkozni tegnap óta.
- Nem, az nem lehet - rebegte Estella önkénytelen.
- Hogyne lehetne - veté ellen a gróf könnyedén s némi csodálkozással, hogy mért ne lehetne -, hiszen van pallosunk a fegyvertárban.
- Persze, persze - válaszolá szelíden, csillapítóan Pamutkay -, de nincsen már pallosjogunk.
- Ostobaság! Nem a jog szeli el a nyakat, hanem a pallos."
Na mindegy, többet nem idézek, pedig nehéz megállni; akit érdekel keressen rá, olvassa el, nem hosszú (talán 200 oldal, ami a Gyűrükurák, meg a Herrypotterek korában tényleg nem egy nagy szám.)
Könyvekről nem tudok annyit írni, és egyébként is, nem tudom, hogy ez kinek mennyire volt kötelező. Én elég nehezen álltam neki, közel 10 oldalt tudtam elolvasni egy óra alatt. Utána pedig másnap befejeztem.
Nem ám azért, mert olyan szörnyűséges lenne, éppen ellenkezőleg, 10percenként le kellett tennem pihenni, mert megszakadtam a röhögéstől, és tuti, hogy nem az utolsó Mikszáth regény/novella amit olvastam/ni fogok. Pongrácz István, (elnézést, Gróf P.Istv.) alakja az egyik legzseniálisabb amit olvastam, egyszerűen elképesztő a fazon.
Egyébként erről a nevezetes grófról csak annyit, hogy az 1870-es években él a valóságba, de a lelke és becsülete a lovag/kuruc korhoz köti, ezért elég anakronisztikusan viselkedik, ami gyakran több, mint komikus.
Csak pár rész, amivel éjfélkor felkeltettem a muteréket a röhögéstől:
A pénzszórása szegények között és a hatalmas "kincstára", amikor eltört a lába, Medici Katalin képe a falon, mikor Beszterce ellen indul és Zrínyi Ilonát nevezi meg az utolsó asszonynak, a "pénzügyminisztere", azaz a pók a lutrisüvegben, lovastemetés, ahányszór a várbörtön előkerült, akkor is szakadtam, illetve a pallosjoggal való fenyegetőzés többek között.
Pár idézet:
"- Amíg ki nem eresztem, vagy...
- Még vagy is van?
- Vagy amíg le nem fejeztetem.
Az asztalnál ülők összenéztek. No, ez lenne még csak a komédia. Valóban, a grófon gyanús tünetek kezdtek mutatkozni tegnap óta.
- Nem, az nem lehet - rebegte Estella önkénytelen.
- Hogyne lehetne - veté ellen a gróf könnyedén s némi csodálkozással, hogy mért ne lehetne -, hiszen van pallosunk a fegyvertárban.
- Persze, persze - válaszolá szelíden, csillapítóan Pamutkay -, de nincsen már pallosjogunk.
- Ostobaság! Nem a jog szeli el a nyakat, hanem a pallos."
Na mindegy, többet nem idézek, pedig nehéz megállni; akit érdekel keressen rá, olvassa el, nem hosszú (talán 200 oldal, ami a Gyűrükurák, meg a Herrypotterek korában tényleg nem egy nagy szám.)